Eljegyzés                                 Esküvõ                              Mindég együtt                               

 Édesapánk (Hubai István)gyerekkorában erdésznek készült. A természetet mindég nagyon szerette. De amikor a trianoni békeszerzõdés Magyarország erdõit nagyrészt elcsatolta, az országban sok állás nélküli erdész volt. Így mûszerész-inasnak állt, majd elvégezte a "technológiát" - ami a mai mûszaki fõiskolának felel meg.
1998-ban a Bánki Donáth Mûszaki Fõiskolán személyesen vette át a VASDIPLOMÁJÁT.     1928-ban végzett és ezután a diósgyõri Mávag gyárban kapott állást. Itt kollegája és jó barátja is lett, id. Andrássy Gyula, akinek a fia, késõbb a veje lett.

 A "szamárlétrát" végigjárva, a Szállitási Osztály vezetõje volt 1944-ben. Ekkor már a gyár ágyukat gyártott, a német megszállás után, katonai ellenõrzéssel.
Amikor az orosz front közeledtével a gyárat elkezdték kitelepíteni Németországba, neki kellet a szállítást megszervezni.

A gyárral együtt a dolgozók családjait is kivitték Németországba. Õ az utolsó szállítmánnyal hagyta el Diósgyõrt, de csak Budapestig jött, (megszökött a német parancs elõl) így mi itt, Budapesten, Országéknál (édesanyánk húgánál) vészeltük át Budapest ostromát.  

Éjjel vitték el a rendõrõk otthonról, és semmi felvilágosítást nem adtak, hogy mi a "bûne", hol van. Szerencsére egy emberséges rendõr, aki ismerte a Hubai családot (és a szomszéd utcában lakott, a Hubai dédnagymamáék közelében) titokban (éjjel bekopogva az ablakon!) adott Édesanyának egy cédulát, amin rajta volt, hogy  Hubai István hol van - mint politiklai fogoly.

 Akkoriban a politikai foglyokról nem adtak felvilágosítást, és bün nélkül is lehetett halálos ítéletet kapni!. 

A tárgyalására Diósgyõrbõl eljöttek a volt beosztottai és - egy ember kivételével - kiálltak mellette. Igy olyan idõtartamú börtönbüntetést kapott, amennyit már elõzetes letartóztatásban eltöltött. Az ellene valló egyetlen ember, azt rótta fel neki, hogy beosztotta, kocsikísárõnek a gyár kitelepítésekor. A többiek viszont mellette szóló érvnek vallották, hogy mindég emberséges volt, kisérõnek a családtalan embereket osztotta be, - ha csak módjában állt - valakinek viszont mindég kellett menni a szállítmánnyal.

1945 után a budapesti Mávagban - mint az ittmaradt kevés vezetõ beosztásúak egyike - a romeltakarítás megszervezését kapta feladatul. 
Miután a diósgyõri lakásunkat más elfoglalta, Erzsébetre költöztünk a Hubai nagymamáék családi házába, és mi, a Hubai lányok gyerekkorunk legszebb éveit ott töltöttük. 
Viszont 1945 elején, amikor az "igazolások" (ki mit csinált a háború alatt?) ideje eljött, - annak ellenére, hogy nem ment ki Németországba, a Mávagból B listázták. (B listára azok kerültek, akik nemkívánatos személyek voltak). 
Nem sokkal ezután viszont szakértelmét akceptálva, felvették a csepeli Rákosi Mátyás Vasmû (csepeli Weiss Manfréd gyár!) szerkesztési osztályára rajzellenõrnek, és innen ment nyúgdíjba, 1978 -ban.

Dédikéék sokszor emlegették, hogy az oltár elõtt találkoztak HETEDIK alkalommal.
Elsõ alkalommal akkor találkoztak, amikor egy nyári esõ bekergette Németh Lajost és barátját Hubai Istvánt az Arany János utcai házba - Soltvadkerten - ahol Recskáék laktak.
Hubai Istvánnak azonnal megteteszett Gizella, kinek a barátja udvarolt. Végül némi tépelõdés után megkérdezte írhatna-e levelet Gizellának?
A levelezésbõl a harmadik(?) alkalommal lánykérés lett, aztán meg eljegyzés!!

Az álláskeresésnél a németes név hátránynak számított volna.
A névválasztásnál az egyetlen szempont az volt, hogy a kezdõbetûje a névsor elején legyen, hogy Gizella a képesitõn hamar túl legyen.

A képesítõ elõtt Gizella azt álmodta, hogy egy ismeretlen temetõben keresi valakinek a sírját, - a fejfák feliratait böngészi.
Egyszer csak a következõt olvasta egy fejfán:
ITT NYUGSZIK
RECSKA GIZELLA
  A reggeli póstával megérkezett a levél a Belügyminisztériumból, a névváltozásról.
Végül a Recska névvel kezdte a képesítõt, de névsort hátúról kezdték, tehát az elsõ napon leképesítõzött.

Az eredeti születési anyakönyvi kivonat itt megtekinthetõ. 
(A rendelkezésemre álló iratok túlnyomó többsége az 1942-es zsidótörvény életbelépésekor beszerzett másolat.)

A faluban nem volt óvoda. Hosszas könyörgés után az elsõs tanító néni megengedte, hogy Gizella beüljön az iskolapadba, az elsõsök közé. 
Viszont a következõ nyáron Gizella meglátogatta a nagymamáját Érsekújváron. Tulajdonképpen teljesen "szabálytalanul"  - úgy került át Szlovákiába, hogy a komáromi híd közepén (ahol a határ volt), az édesanyja és a nagymamája (Fekete Mária)- egymáshoz átkiabálva beszélgettek. Közben a kislány átszaladt a nagymamához, és a határõrök szemet hunytak.
Szeptemberben Érsekújváron beiratták Gizellát az iskolába, és miután jól írt, olvasott, a második osztályba mehetett. Miután azt elvégezte, - "kicsit átigazítva" a születés dátumát, - már a második osztályról kapott bizonyítványt, anélkül, hogy elsõs bizonyítványa lett volna valaha is. Ez a bizonyitvány itt látható.
Érdekes, hogy a bizonyítvány szerint az elsõ félévben szlovák nyelvbõl 4-est kapott, mert akkor még szinte semmit nem beszélt szlovákul.

A bizonyítvány kiállítás helye: Nové-Zámky (Nitra megye), 1920/21 tanév. (ilyen helyesírással)