Temeto

Sétáltam a Rákoskeresztúri temetõben
Központi emlékhely
Már régen készültem kimenni a Rákoskeresztúri temetõbe, és megnézni a 301-es parcellát. Ma reggelre alábbhagyott a hõség, és éppen volt egy szabad délelõttöm, így rászántam magam. Megrázó élmény volt! A temetõ „fõ” részét ismertem. Többször voltam ott temetésen. A fõúton haladva, többször jelzi tábla, merre van a 301-es parcella, de nem gondoltam, hogy ilyen „elhagyatott” vidéken fogok sétálni. A temetõ egyébként árnyas sétautakat kínál, és a fõúton láttam több mamát, aki babakocsit tolt.
Korán volt még, így csak egy temetési menettel találkoztam – viszont láttam több helyen, hogy a sírásók dolgoznak, vagy már a hantok szélén beszélgetnek.
Ilyen az odavezetõ út: Elfelejtett régi sírok :	Temetőtérkép Főbejárattól a 301-es parcelláig.
	A térképen látható, hogy ez a része a temetőnek a bal legfelső sarokban van. A 265-ös parcellánál az ember azt hiszi, nekimegy a kerítésnek. Na, ott kell balra ráfordulni, egy viszonylag keskeny, - de most már – betonozott útra, ami ma teljesen kihalt volt. Ide nem hallatszik be a város zaja, néha kutyaugatást hallani, mint a faluvégeken. Az ember feje felett – egészen alacsonyan – elhúz egy-egy repülő, de senkivel nem találkoztam innentől az egész úton. Két oldalt áthatolhatatlan sűrű vadon nőtt erdő, egy-egy nagyobb fa, és a teljesen sűrű aljnövényzet. Később a magasfeszültségű vezeték alatt erdőirtás, és ott egy kicsit a fű is lekaszálva. Madárdal és béke!
Azután egy tisztás, kis hantokkal, amiken a felirat jelzi, hogy mely évben lejárt – és meg nem hosszabbított - sírokból hozták ide a hamvakat. Ez a terület le van kaszálva, a hantok megközelíthetőek, de a feliratokat igencsak kikezdte az idő. Aztán, az út mellett kétoldalt csak az erdő. Lehet látni, hogy valamikor ez a temető élő része lehetett, de mára már csak, egy két elfelejtett, masszívabb építésű sír látható az út mentén, és beljebb a sűrűben. Aztán – jó félórás út után szélesebb lett az irtás, és lehet látni, hogy itt autók parkolására számítanak. STOP tábla, sorompóval. Még egy útforduló, és ott a kopjafa – erdő.	Besüt a nap a fák közé, és messzebb egy "árva" sirhant.	Ide már be se lehet menni, olyan sűrű a növényzet. Mikor járhatott ott valaki?
Nagy lebetonozott tér, - talán az október 23.-ai ünnepség megtartásához. És körben megkopott nemzetiszín szalagokkal kisebb, nagyobb faragott oszlopok, a földön szétszórva márványlapok, nevekkel. A másik oldalon faragott oszlopok sora egyiken nagy piros szívvel (kié lehet??) :	*Középen, - márványlapján elszáradt koszorúkkal - Nagy Imre és a Névtelenek sírhantja.* Sírhantok szinte nincsenek, a márványlapok a föld szinén vannak. Szinte meglepődtem amikor ezt a rohamsisakot ábrázoló sírhantot megláttam.
A másik oldalon, nagy márványtáblákon sorakoznak a nevek, és egy székelykapun lobogtatja a szél a magyar zászlót. Ezt szokták mutatni a TV-ben az 56-os ünnepségekkor.
A központi nagy tábla lábánál van ez a kis márványtábla a földön: Erről nem hallottam! Ez mit jelenthet???	Amíg körbejártam, egy idősebb úr érkezett egy gyerekkel. Talán egy nagypapa mesélt azokról a napokról az unokájának. Én is emlékeztem! 2006. július.