Sétáltam a Rákoskeresztúri temetõben
                                                                                                                                                                       Központi emlékhely
 

Már régen készültem kimenni a Rákoskeresztúri temetõbe, és megnézni a 301-es parcellát. 
Ma reggelre alábbhagyott a hõség, és éppen volt egy szabad délelõttöm, így rászántam magam. 
Megrázó élmény volt! 
A temetõ „fõ” részét ismertem. Többször voltam ott temetésen. A fõúton haladva, többször jelzi tábla, merre van a 301-es parcella, de nem gondoltam, hogy ilyen „elhagyatott” vidéken fogok sétálni. 
A temetõ egyébként árnyas sétautakat kínál, és a fõúton láttam több mamát, aki babakocsit tolt.    

Központi emlékhely a főbejáratnál

Korán volt még, így csak egy temetési menettel találkoztam – viszont  láttam több helyen, hogy a sírásók dolgoznak, vagy már a hantok szélén beszélgetnek.

  Ilyen az odavezetõ út:                            Elfelejtett régi sírok :   Temetőtérkép       Főbejárattól a 301-es parcelláig.
                     
     Itt az erdő az ur
                        
A térképen látható, hogy ez a része a temetőnek a bal legfelső sarokban van.
A 265-ös parcellánál az ember azt hiszi, nekimegy a kerítésnek. Na, ott kell balra ráfordulni, egy viszonylag keskeny, - de most már – betonozott útra, ami ma teljesen kihalt volt.

Ide nem hallatszik be a város zaja, néha kutyaugatást hallani, mint a faluvégeken. Az ember feje felett – egészen alacsonyan – elhúz egy-egy repülő, de senkivel nem találkoztam innentől az egész úton. Két oldalt áthatolhatatlan sűrű vadon nőtt erdő, egy-egy nagyobb fa, és a teljesen sűrű aljnövényzet. Később a magasfeszültségű vezeték alatt erdőirtás, és ott egy kicsit a fű is lekaszálva. Madárdal és béke!

Azután egy tisztás, kis hantokkal, amiken a felirat jelzi, hogy mely évben lejárt – és meg nem hosszabbított - sírokból hozták ide a hamvakat. Ez a terület le van kaszálva, a hantok megközelíthetőek, de a feliratokat igencsak kikezdte az idő.

Aztán, az út mellett kétoldalt csak az erdő.

Lehet látni, hogy valamikor ez a temető élő része lehetett, de mára már csak, egy két elfelejtett, masszívabb  építésű sír látható az út mentén, és beljebb a sűrűben.

Aztán – jó félórás út után szélesebb lett az irtás, és lehet látni, hogy itt autók parkolására számítanak. STOP tábla, sorompóval. Még egy útforduló, és ott a kopjafa – erdő.



Erdő

    Besüt a nap a fák közé, és messzebb egy "árva" sirhant.
Erdő

 Ide már be se lehet menni,    olyan sűrű a növényzet.

    Mikor járhatott ott                        valaki?

Kopjafák   Tér

Nagy lebetonozott tér, - talán az október 23.-ai ünnepség megtartásához. És körben megkopott nemzetiszín szalagokkal kisebb, nagyobb faragott oszlopok, a földön szétszórva márványlapok, nevekkel.

     
       Kolapok

   A másik oldalon faragott oszlopok sora egyiken
     nagy piros szívvel (kié lehet??) :

                  Piros siv              

Középen, - márványlapján elszáradt koszorúkkal - Nagy Imre és a Névtelenek sírhantja.

  Nagy Imre    Névtelenek

      Sírhantok szinte nincsenek, a márványlapok a föld szinén 
      vannak.   
       Tóth Ilona  

       Szinte meglepődtem amikor ezt a rohamsisakot ábrázoló 
       sírhantot megláttam.   Rohamsisak

         

               A másik oldalon, nagy márványtáblákon sorakoznak a nevek, 
               
és egy székelykapun lobogtatja a szél a magyar zászlót. 
               Ezt szokták mutatni a TV-ben az 56-os ünnepségekkor.  

                                                                                                       Székelykapu

 A központi nagy tábla lábánál

  van ez a kis márványtábla a földön:

                          
     Erről nem hallottam! Ez mit jelenthet???

      Amíg körbejártam, egy idősebb úr érkezett egy 

       gyerekkel. 

      Talán egy nagypapa mesélt azokról a napokról az

      unokájának.

      Én is emlékeztem!

                                       2006. július.