Istenem, add, hogy  ne  ítéljek  -
Mit  tudom  én,  honnan  ered,
Micsoda  mélységbõl  a  vétek,
Az  enyém  és  a  másoké,
Az  egyesé,  a  népeké,
Istenem,  add, hogy  ne  ítéljek.

Istenem,  add,  hogy  ne  bíráljak:
Erényt,  hibát  és  tévedést 
Egy  óriás  összhangnak  lássak-
A  dolgok  olyan  bonyolultak
És  végül  mégis  mindenek
Elhalkulnak  És  kisimulnak
És  lábaidhoz  együtt  hullnak.

Mi  olyan  együgyûen  ítélünk
S  a  dolgok  olyan  bonyolultak.
Istenem,  add,
hogy  mind  halkabb  legyek-
Versben  s  mindennapi  beszédben
Csak  a  szükségeset  beszéljem.
De  akkor  szómban  súly  legyen,  s  erõ
S  mégis  egyre  inkább
simogatás:
Ezer  kardos  szóná  többet   tevõ.
S  végül  ne  legyek  más, 
mint  egy  szelíd
-  igen  vagy  nem,
De  egyre  inkább  csak  IGEN.
Szelíd  lepke,  mely
a  szívek  kelyhére  ül.
Ámen.  Igen.
És  a  gonosztól  van
Minden  azonfelül.